Bútoraink történelme - Rokokó modern köntösben

A kollekciók meghatározott darabjai a XVIII. század antik remekművei modern változatban. Ha kíváncsi vagy legújabb enteriőr bútorainkra és azok történetére, olvasd el cikkünket!

A rokokó története

A barokk kései korszakának egy meghatározó időszaka a francia XIV. Lajos király uralkodásának vége, mikor már érezhető volt egyfajta szembenállás a „klasszikus” barokk kor szigorú értékrendjével.

Franciaországban a Napkirály uralkodásának idején virágzott a barokk építészet, mely alapvetően a templomokban mutatkozott meg, és a római katolikus egyház hatalmának érzékeltetésére szolgált. Az egyház erőteljes kiállása volt a fő cél, hogy a reformációban elvesztett híveit visszaszerezze, a hívők hitét megerősítse. De jelen volt az uralkodó családok kastélyaiban is, akiknek ízlése alakította a jómódú arisztokrácia igényeit. A barokk eszközeként a dinamizmus, a látványosság, a misztika, a monumentalitás, a mozgalmasság, a komplexitás és a túldíszített formák szolgáltak.

A Napkirályt XV. Hőnszeretett Lajos király követte a trónon, mellette régens volt Orléans-i Fülöp herceg, aki tudatosan szembeszállt a barokk eredeti eszményeivel, vagyis a korlátlan uralkodói hatalom megnyilvánulásával és a központi irányítás gondolatával. A díszes fogadások helyett a magánéletet, a kisebb társaságokat részesítette előnyben, támogatta a kötöttségek fellazulását, a társasági élet új formáinak és a szalonoknak a kialakulását.

A barokk ellenfellépést egy gazdasági fellendülés is elősegítette. Megnőtt az igény a luxusra, az emberek életében fontos szerepet kezdett el betölteni a külcsín. Ehhez szinte kívánkozott egy könnyedebb, árnyaltabb díszítőstílus. Kezdetét vette a rokokó, mely már nem csak a királyi család elképzeléseire, hanem az arisztokrácia és a polgárság vágyaira is épített.

A rokokót megtestesítő bútorok

Az aranyozott dekorációkat használó, zsúfolásig teli bútorok határozták meg ezt az időszakot.

A rokokó stílus bútorokban való, egyfajta modern megjelenése ma is vágykeltő és csodálatra méltó; számtalan helyen szolgál meghökkentő elemként, a luxust dicsőítő, a helyiséget meghatározó darabként.

Gyakran használt díszítőeleme a kagyló-, a csiga-, az inda- és a levélmotívum. Általában lágyan ívelt bútorokról beszélünk, melyek karcsúak és lendületes vonalakat használnak. A felületek domborúak, az igényesség és a szabálytalanság egyben jellemzi őket. A fa faragása kiváló kézműves munka, az aszimmetria pedig szinte alapvető jegye a korszaknak.

A társadalmi átszerveződés a kényelem nagyobb igényét hozta magával, mellyel kezdetét vette a bővebb fazonú női ruhák kereslete. Az új divathullám a bútorokra is hatással volt: az ülőfelület megnőtt, így a kényelemérzet célba érhetett.

Stílusajánlatunk: Milano kollekció

A kor így minden téren egyfajta ellenfordulás az akkori eszményekkel. Ez jól érződik a külsőségek átalakulásán, a díszítések lendületességén, a társadalmi viselkedés lazulásán és a korlátok lebomlásán. A bútorok amellett, hogy prémium kategóriát képviselnek bájukkal, mindenképpen egy meghatározó korszak megtestesítői.